Equipment consisting of a mobile fall arrester with self-locking, integral with its flexible anchorage line (rope, cable…). An energy reducer (absorber) can be built-in in the equipment.

Equipment consisting of a mobile fall arrester with self-locking, integral with its rigid anchorage line (rail, cable…). An energy reducer can be built-in on the equipment.

Body securing device intended to stop falls. The full body harness can be made of straps, buckles and other elements; set and adjusted in a right way on the body of an individual to secure him during a fall and afterwards.

Component of a fall arrest equipment, which guarantees the stop of a fall from a height in safety by reducing the impact of the shock.

WARNING: If we associate a lanyard energy absorber, the total length of the entire device must not exceed 2 m.

Beschrijft de artikelen en de situaties voor individuele bescherming tegen valrisico’s.

Connection element or equipment component. A connector can be karabiner or a snap hook.
Class A: Anchorage connector, automatic lock used as the component and designed to be connected directly to a specific type of anchorage.
Class B: Primary connector with automatic lock used as the component.
Class M: Multi-purpose connector, primary or quick opening, used as a component, which can be loaded along its major axis or minor axis.
Class Q: Quick opening connector used in long-term or permanent applications, screw lock. When completely screwed this part is a supporting part of the
connector.
Class T: Manufactured end connector, automatic lock, designed as part of a subsystem for attachment so that the load is carried in a predetermined direction.

Connection elements or equipment component. A lanyard can be in rope made of synthetic fibres, in metallic rope, in strap or in chain.
CAUTION: A lanyard without energy absorber must not be used as a fall arrest equipment.

A work positioning system consists of elements (belt and work positioning line), joined together to form a complete piece of equipment.

Element of a fall arrester system to which a personal protective equipment can be fastened.
Type A - NON PPE : Anchor device with one or more stationary anchor points with the need of a structural anchor.
Type B: Anchor device with one or more stationary anchor points without the need of a structural anchor.
Type C - NON PPE : Anchor device employing a flexible anchor line with maximum deviation of 15°.
Type D - NON PPE : Anchor device employing a rigid anchor line with maximum deviation of 15°.
Type E: Anchor device for use on surfaces with a maximum slope of 5°.

Az általános és minimális követelmények, a szem- és arcvédők próba, választási, használati és karbantartási módszereinek specifikációi.

Az ívkisülés elleni védelmet biztosító arcpajzsokra vonatkozó követelmények, teljesítmények, vizsgálati módszerek.

A szabvány a vizsgálati módszert rögzíti, lehetővé teszi egy hallásvédő zajcsillapítási szintjének (NRR Noise Reduction Rating) meghatározását az EPA ajánlásai szerint (US Environmental Protection Agency). Az előírások megfelelnek a 29CFR 1910.95-nek, a hallásvédelmi programnak is.

Szabványos vizsgálati módszer az Arc Flash Index meghatározására és szabványos specifikáció az arcvédő termékekre.

KÖTELEZŐ

1. típus: A sapkára átvitt ütőerő nem haladhatja meg a 4450 N-t, amikor egy 3,6 kg-os (8 font) ütés 5,5 m/s (méter/másodperc) sebességgel esik le.

Áthatolás: 1 kg-os behatoló nem érintkezhet az álfejjel 7,0 m/s sebességgel.

Gyúlékonyság: a sisak nem éghet láng kibocsátásával a láng visszavonulása után 5 másodpercnél hosszabb ideig.

Elektromos ellenállás: próbavizsgálat 20 000 volton az E osztály esetében vagy 10 000 volton a G osztály esetében. A C osztály nem nyújt védelmet az elektromos veszélyekkel szemben.

2. típus: Az 1. típus követelményein túl a 2. típusú fejvédelemnek a következőknek is meg kell felelnie.

Energiacsillapítás: a gyorsulás nem haladhatja meg a 150 g-t a sapkára és oldalra történő esés esetén egy 5 kg-os próbafejjel 3,5 m/s sebességgel.

Oldalirányú behatolás: Elöl, hátul és oldalt egy 1 kg-os behatoló nem érintkezhet a fej formájú próbabábuval 5,0 m/s sebességgel.

OPCIONÁLIS

ANSI/ISEA Z89.1 4 opció: alacsony hőmérséklet (LT), magas hőmérséklet (HT), fordított kopási pozíció és nagy láthatóság.

Vegyszerálló védőruhákra vonatkozó követelmények, melyek összekötő elemei a ruházat különböző
részei között áthatolhatatlan a folyadékok (3-as típus) vagy a permetek számára (4-es típus),
beleértve azokat a ruházati cikkeket, melyek a test csak bizonyos részeit védik (PB [3] és PB [4] típusok).

A szabvány azokat a minimális követelményeket határozza meg, melyek a korlátozott vagy újra használható vegyszerálló védőruhák bizonyos típusaira vonatkoznak:

- Teljes testet védő ruházat, melynek összekötő elemei áthatolhatatlanok a folyadékok számára a ruházat különböző részei között (3-as típus: folyadékok számára áthatolhatatlan ruházat);
- Teljes testet védő ruházat, melynek összekötő elemei áthatolhatatlanok a ködök számára a ruházat különböző részei között (4-es típus: ködök számára áthatolhatatlan ruházat).

Megjegyzés: Korábban ezeket a szabványokat az EN1512 (4-es típus) és az EN1511 (3 as típus) normáknak nevezték.

a - Ha a védőfelszerelés csak bizonyos testrészeket (törzs, karok, lábak) véd, akkor csak a ruházatot alkotó anyagokra vonatkozó teljesítménykövetelményeket kell teljesíteni (6., 4. és 3. típus).

HŐ ÉS LÁNGOK ELLENI VÉDŐRUHÁZAT

A szabvány a hő és a láng elleni védőruházat anyagainak a teljesítmény követelményeit rögzíti.
Vonatkozik a rugalmas anyagból készült ruházati cikkekre, melyek a test védelmét szolgálják, kivéve a kezet a hő és/vagy a láng ellen.

Tesztelve:

MAIVE2
	EN ISO 11612
	A1 A2 B1 C1 E3 F1

A C1 szintű védőruházat akkor alkalmas, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. A C1 szintű védőruházat minimális védelmet nyújt, és nem felel meg koncentrált növényvédőszerkészítmények használatához. Más darabokkal együtt használható alapvető védőruházatként, ha a potenciális kockázat viszonylag nagyobb.

A C2 szintű védőruházat – beleértve a test részleges védelmét – akkor alkalmas, ha megállapítást nyert, hogy a szükséges védelem magasabb szintű, mint amit a C1 szintű védőruházat nyújt. A C2 szintű védőruházat általában a kényelem és a védelem egyensúlyát kínálja. Ez a védőruházat nem felel meg koncentrált növényvédőszer készítmények használatához. Más darabokkal együtt használható alapvető védőruházatként, ha a potenciális kockázat viszonylag nagyobb.

A C3 szintű védőruházat – beleértve a test részleges védelmét – akkor alkalmas, ha megállapítást nyert, hogy a potenciális kockázat nagyobb. Ami a C3 szintű kezeslábasokat illeti, szükség van óvintézkedésekre, mint például a rövid időtartamra szóló használat, mivel ezek a kezeslábasok túl nagy hőt generálhatnak, ami kimerültséghez és hőstresszhez vezet. A C3 szintű védőruházat – beleértve a test részleges védelmét – alkalmas mind hígított növényvédőszerek, mind koncentrált
növényvédőszerek használatához.

Célszerű felmérni a növényvédőszer toxicitásától függően felmerülő kockázatot (lásd a szer címkéjét), valamint a felhasználó kitettségének mértékét. Könnyen megérthető például, hogy a felhasználó kitettségének mértéke magasabb lesz nyitott vezetőfülkéjű traktorral vontatással való levegőbe permetezés esetén, mint kézi permetezővel való permetezés esetén.

Vegyszerálló védőruhákra vonatkozó követelmények, melyek korlátozott védelmet nyújtanak a folyékony vegyszerekkel szemben (6-os típusú ruházat), beleértve azokat a ruházati cikkeket is, melyek a test csak bizonyos részeit védik (PB típus [6]).

A szabvány azokat a minimális követelményeket határozza meg, melyek a korlátozott használatú vagy újra használható, korlátozott védelmet biztosító vegyszerálló ruhákra vonatkoznak. A korlátozott használatú vegyszerálló ruhák a könnyű porlasztások, a folyékony vagy az alacsony nyomású aeroszolok és az alacsony szennyeződések ellen valók, melyeknél a folyadékok átbocsátása elleni teljes védelem (molekuláris szint) nem szükséges.

VÉDŐRUHÁZAT ELEKTROSZTATIKUS TÖLTÉSEK DISSZIPÁCIÓJÁRA

Az európai szabvány az anyagokra és az elektrosztatikus disszipációjú védőruházatok tervezésére vonatkozó követelményeket rögzíti, melyeket a földdel érintkező rendszerek kiegészítőjeként használnak abból a célból, hogy megakadályozzák a gyújtó kisüléseket. FIGYELEM: ezek a követelmények elégtelennek bizonyulhatnak a gyúlékony oxigéndús környezetben. A szabvány nem alkalmazható hálózati feszültség elleni védelemre.

Az embereken való nem kívánt statikus elektromosság ellenőrzése sokszor szükséges.

Az elektrosztatikus potenciál valóban súlyos következményekkel járhat az elektromosan feltöltődött személyen, mivel eléggé magas lehet ahhoz, hogy veszélyes kisülések szikráit idézze elő.

A kockázatelemzés után az elektromos disszipációjú védőruházat viselete szükségesnek bizonyulhat.
Az EN1149-5 szerint minősített ruházat használatra alkalmas.

Az ATEX 1999/92/CE irányelv a II-A-2.3 függelékében kéri, hogy a dolgozók rendelkezzenek munkaruhával, azok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem képeznek elektrosztatikus kisüléseket, melyek robbanásveszélyes környezetben képesek meggyulladni. Az elektrosztatikus potenciálnak következményei lehetnek az elektromos kisülésre hajlamos anyagokra is. Így az antisztatikus ruházatot sokszor használják például az elektronikai gyártósorokon, fél-vezetők összeszerelésénél. Továbbá használják vizsgált légkörű helyeken, mint például a gépkocsi festő műhelyekben, hogy elkerüljék a részecskék kibocsátását, melyek képesek a karosszéria festésén megtapadni.

Az antisztatikus töltés disszipációját a töltés képződést korlátozó kezeléssel lehet elérni, illetve karbon vagy fém szálak hozzáadásával. Az elektrosztatikus töltések disszipációját biztosító védőruházatot viselő személyeknek szigorúan, közvetlenül a földdel kell érintkezniük például 10⁸ Ω-nál kisebb ellenállással, miközben alkalmas cipőt viselnek, úgy mint az EN ISO 20345 által jelölt biztonsági lábbelik, vagy minden más alkalmas eszközt.

VÉDŐRUHÁZAT HŰVÖS KÖRNYEZET ELLEN

A szabvány a hűvös idő ellen használt ruházati cikkekre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módokat rögzíti.

Ezeket a termékeket közepesen alacsony hőmérsékletnél (-5°C vagy melegebb) lehet használni a bőrközeli hideg elleni védekezésre. Használatuk nemcsak kültéri munkáknál, például építőipar területén, hanem beltéri, például élelmiszeripari használatra is ajánlott.

Nem minden esetben szükséges, hogy a ruházat anyaga légmentesen záródó és vízhatlan legyen.
Ezt a kitételt a jelen szabvány opcionális lehetőségként kezeli.

X : Hővel szembeni ellenállás osztályozása, Rct

X : Légáteresztő képesség osztályozása, AP

X : /cler Ruházati cikk (Opcionális)

X : Vízáteresztő képességgel szembeni ellenállás osztályozása WP (Opcionális)

JOBB LÁTHATÓSÁGOT SZOLGÁLÓ FELSZERELÉS KÖZEPES KOCKÁZATÚ HELYZETBEN

Ez a szabvány a jobb láthatóságot szolgáló felszerelésekre vonatkozó kövezelményeket adja meg, melyek megjelenhetnek olyan ruházat vagy berendezés formájában, amely képes vizuálisan jelezni a felhasználó jelenlétét.

A jobb láthatóságot szolgáló felszerelés arra való, hogy a viselője láthatóságát gyenge vagy közepes kockázatú helyzetekben biztosítsa nappali fénynél és/vagy sötétben a járművek fényszóróinak vagy ködlámpáinak megvilágításában. Ez a szabvány nem vonatkozik a magas kockázatú helyzetekben nagy láthatóságot biztosító felszerelésekre, melyekre az EN ISO 20471 szabvány terjed ki..

Minimális felület m²-ben a B1 és B2 típus esetében :

Minimális felület m²-ben A, B3 és AB típus esetében :

A szabvány azokat a követelményeket és tesztelési módszereket rögzíti, melyek a részecskék formájában előforduló radioaktív szennyeződésekkel szembeni nem szellőző védőruházatra vonatkoznak.

Ez a típusú ruházat kizárólag a használó testét, karját és lábát védi, de kiegészítőkkel együtt is viselhető, melyek a viselő testének más részeit védik (például: csizma, kesztyű, légzésvédő készülék - APR).

A ruházatok osztályozása a nominális védelmi faktoruk szerint történik (tesztelés során a környezetben előforduló részecske koncentráció és a ruházat belsejében lévő részecske koncentráció viszonya), a befelé irányuló teljes áramláshoz viszonyítva kerül meghatározásra (a tesztelés során a ruházat belsejében és a tesztszobában lévő részecske koncentráció viszonya).

Az osztályok a következők:

HEGESZTÉSNÉL ÉS A KAPCSOLÓDÓ ELJÁRÁSOKNÁL HASZNÁLT VÉDELEM

A szabvány védelmi követelményeket határoz meg azokkal a védőruhákkal szemben, melyeket a hegesztők viselnek és a rokon eljárásoknál használnak.

A védőruházat rendeltetése, hogy védje használóját az olvadt fém kisebb kifröccsenéseivel, a lánggal való rövid ideig tartó érintkezéssel, illetve az ultraibolya sugárzással szemben. Használata szobahőmérséklet mellett, folymatos, viszont 8 órát nem meghaladó viselés mellett ajánlott.

MAIVE2
	EN ISO 11611
	A1 2. osztály

JÓL LÁTHATÓSÁGI RUHÁZAT

A szabvány azokra a védőruhákra vonatkozó jellemzőket rögzíti, melyeknél cél a használó láthatóságának a jelzése veszélyes helyzetekben, minden fényviszony mellett, nappal és éjjel a fényszóró fényében.

A jól láthatósági ruházatnak három osztálya van. Minden osztálynak minimális látható anyagfelülettel kell rendelkeznie a ruhán, minél nagyobb az osztály, annál jobban látható a ruházat :

Jelölés:

X : Láthatósági felület osztályozása (1-től 3-ig)

EN ISO 20471  

2
Max. 25x

EN ISO 20471

2 : Jól láthatósági felület osztályozása (1 – 3)

Max. 25x : Opcionális jelölés, engedélyezett maximum mosási szám a modellnél. A példa szerint: Maximum 25 mosás (lásd hőmérséklet a ruházat címkéjén található kezelési útmutatón).

A szabvány a - 5°C alatti hideg elleni védőruházatra vonatkozó követelményeket és vizsgálati módokat határozza meg (hűtőház / extrém hideg).

Két típusú ruházatot lehet megkülönböztetni:

Ruházati cikk: a test bizonyos részét takarja, pl.: parka, dzseki, kabát.
Ruházati együttes: a teljes testet takarja (törzs + láb), pl.: overall, parka és kantáros nadrág.

X (B/C/R típusú alsóruházat): Ruházat/cler
X: Légáteresztő képesség osztályozása, AP
X: Vízáteresztő képességgel szembeni ellenállás osztályozása WP (Opcionális)

Az EN ISO 374-5 szabvány határozza meg a felhasználók mikro roganizmusokkal (penész és baktériumok, opcionálisan vírusok) szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket és tesztelési módszereket.

Penész és baktériumok behatolása (EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): A teszt során a kesztyű víz- és levegőáteresztését vizsgálják.

Vírusok behatolása (ISO 16604 szabvány B módszere szerint tesztelve): A folyamat a vér útján terjedő kórokozók behatolásával szembeni ellenállás meghatározását teszi lehetővé.

- A tesztmódszer a Phi-X174 bakteriofágot alkalmazza.

A kesztyű, típusától függően, a következő piktogramot viseli:

Felhasználási javaslat:

Mivel minden esetben a felhasználási terület a meghatározó, a kesztyűnek sokszor több tulajdonsággal kell rendelkeznie a szükséges védelmi követelményeknek való megfeleléshez. Ezért nagyon fontos a használati útmutatóban feltüntetett felhasználási területek és a laboratóriumban végzett tesztek eredményeinek figyelembe vétele. Ugyanakkor előzetes tesztek végzésével ajánlatos megvizsgálni, hogy a kesztyű megfelel-e a tervezett használatnak, hiszen a munkahelyi feltételek eltérhetnek a típusteszt feltételetől a hőmérséklet, a kopás és az elhasználódás tekintetében.

Az ISO 18889 szabvány a növényvédőszereket kezelők és a betakarításban dolgozók védőkesztyűire vonatkozó követelményeket adja meg.

A G1 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. Ezek a kesztyűk nem alkalmasak koncentrált összetételű növényvédőszerek használatához, illetve mechanikai kockázat esetén sem. A G1 osztályba tartozó kesztyűk általában egyszer használatosak.

A G2 osztályba tartozó kesztyűk akkor felelnek meg, ha a potenciális kockázat nagyobb. Hígított növényvédőszerek és koncentrált növényvédőszerek használatára is alkalmasak. A G2 osztályba tartozó kesztyűk teljesítik továbbá a minimális mechanikai ellenállás követelményeit is, ezért alkalmasak olyan tevékenységekre, amelyek minimális mechanikai ellenálást kínáló kesztyűt igényelnek.

A GR osztályba tartozó kesztyűk kizárólag a tenyeret védik, és azoknak a betakarításban dolgozóknak valók, akik a növényvédőszerek alkalmazása után a növény felületén lévő száraz vagy részben száraz növényvédőszer-maradványokkal érintkeznek.

Az EN ISO 374-1 szabvány határozza meg a felhasználók veszélyes vegyi anyagokkal szembeni védelmére használt kesztyűkre vonatkozó követelményeket.

• Behatolás (az EN374-2 szabvány szerint végzett teszt): Levegő és víz bejuttatása a vízhatlanság ellenőrzésére a porózus részeken, varrások mentén, mikro-lyukakon vagy a védőkesztyű egyéb hiányosságain.

• Lebontás (az EN374-4 szabvány szerint végzett teszt) : Az anyagok, veszélyes vegyi anyagokkal való folyamatos érintkezés folytán bekövetkező lebomlással szembeni ellenállásának meghatározása.

• Áteresztés (az EN16523 szabvány szerint végzett teszt): Folyamat, amely során a vegyszer molekuláris szinten járja át egy védőkesztyű anyagát folyamatos érintkezéssel.

Az EN374-1 szabvány EN ISO változata bevezeti a vegyi anyagokkal szembeni ellenállás 3 védelmi típusának a fogalmát:

- A Típus: A kesztyű áteresztéssel szembeni teljesítménymutatója a szabványban meghatározott vegyszer-listából vett 6 teszt-vegyszer esetén legalább 2-vel egyenlő.

- B Típus: A kesztyű áteresztéssel szembeni teljesítménymutatója a szabványban meghatározott vegyszer-listából vett 3 teszt-vegyszer esetén legalább 2-vel egyenlő.

- C Típus: A kesztyű áteresztéssel szembeni teljesítménymutatója, a szabványban meghatározott vegyszer-listából vett 1 teszt-vegyszer esetén legalább 1 gyel egyenlő.

IRAM 3610 is an Argentine standard specifying safety footwear requirements and testing methods. It covers 42 different types of tests: structural, material, minimum height, etc. The tests concern everything from impacts to the fingers (up to 200 J of energy) to finger compression (up to 1500 kg/3307 lb), and mechanical resistance of the leather, linings, insoles, tongues, outsoles, etc.

Az EN511 szabvány azokat a követelményeket és tesztelési módokat határozza meg, amelyek a védőkesztyűkre vonatkoznak a konvekcióval vagy kondukcióval átadott hideggel szemben - 30°C-ig (választhatóan -50°C-ig). A hideg kapcsolódhat a éghajlati viszonyokhoz vagy ipari tevékenységhez.

A hideg elleni védőkesztyű kiválasztási folyamata során több szempontot figyelembe kell venni, mint például a környezeti hőmérsékletet, a személy egészségi állapotát, az ekpozíció időtartamát, a tevékenységi szintet stb.

Az EN16350 szabvány kiegészítő követelményeket fogalmaz meg azokra a védőkesztyűkre nézve, amelyeket gyulladás- vagy robbanásveszélyes területeket tartalmazó vagy potenciálisan tartalmazó környezetben viselnek.

További elektrosztatikus tulajdonságok az EN1149-1 szabvány (adott anyag felületén meghatározott ellenállóképesség) illetve az EN1149-3 szabvány (a töltöttség mérséklése) segítségével határozhatók meg, de az elektrosztatikusságot eloszlató védőkesztyűk felmérésére nem elegendőek.

Az EN407 szabvány a hő és/vagy a tűz elleni védőkesztyűk és csuklórészek tesztelési módszereit, általános követelményeit, a termikus teljesítmény szinteket és a jelölést határozza meg. Minden kesztyűre vonatkozik, melyek a kezet védik a hő és/vagy a láng egy vagy több formája ellen: tűz, kontakt hő, konvektív hő, sugárzó hő, olvadt fém kisebb és nagyobb fröccsenései.

Ha a termékről állítható, hogy ellenáll a gyulladásveszéllyel szemben, a piktogram a következő lesz                                                                                                                                                           

Ha a termékről semmiféle gyulladásveszéllyel szembeni ellenállás nem állítható (0 vagy X), a piktogram a következő lesz                                                                                                          

A referencia szabványt nem önmagában, hanem kizárólag a védelmi teljesítményre vonatkozó követelményeket tartalmazó másik szabvánnyal együtt kell alkalmazni.

• Megfelelő biztonság betartása (pH, króm VI. szint, stb).

• Méretezés betartása (lásd az alábbi táblázatot).

• Kézügyesség, légáteresztés és komfortérzet felmérése.

• Jelölésre, információkra és azonosításra vonatkozó jelölések betartása.

A skálaszámok és a szűrők transzmissziós mutatójára vonatkozó követelmények specifikációi, melyek célja, hogy megvédjék a használót a hegesztésnél és a kapcsolódó technikáknál. Követelmények specifikációja, amely a a dupla skálaszámú hegesztő szűrőkre vonatkozik.

Minden típusú egyéni szemvédő eszközre vonatkozik, melynél fennáll a szemkárosodás kockázata, kivéve a nukleáris sugárzást, a röntgensugarakat, a lézer kibocsátást és az alacsony hőmérsékletű forrásból eredő infravörös sugarakat. Nem vonatkozik azokra a szemvédő eszközökre, melyekre külön szabvány létezik (anti-lézer szemvédő, általános használatú fény).

Fizikai és mechanikai behatások, azaz kopás, metsző vágás, átszúrás és szakítás terén, az EN388 szabvány alkalmazandó minden védőkesztyűtípusra. A szabvány 2016-os változata óta új opcionális védelmi tulajdonságok, képességek jelentek meg.

Kézközepet érő behatásokkal szembeni ellenállás: ha a termék magáénak tudhatja ezt a képességet, megjelenik a « P » jelölés.

Jelölési példa:

4233X

Jelölési példa:

4543D ou 4X43D

Pengével ejtett vágás, 2 tesztmódszer:

EN388 6.2.:Az alacsonytól a közepesig terjedő vágási kockázatokra vonatkozóan. Egy 5N állandó erővel mozgatott körpenge előre-hátra mozog addig, amíg a mintát el nem vágja. Megállapítjuk a ciklusszámot, majd társítjuk hozzá a megfelelő szintet.

EN ISO 13997: Azokra az anyagokra vonatkozóan, amelyek az EN388 6.2 szabvány szerinti teszt közben tompítják a pengét és/vagy különösen ellenállóak, magas vágási kockázatok fennállása esetén. Egy egyenes penge 2N erővel, egyszeri, 20 mm-es vágást ejt, a tesztet eltérő erővel, annyiszor ismételjük, amíg a mintát el nem vágjuk, majd társítjuk a minta elvágásához szükséges erőnek megfelelő szintet. Ez a módszer leginkább a magas vágási kockázatot jelentő felhasználási helyzetek tesztelésére alkalmas.

Az EN ISO 10819 szabvány a rezgések kesztyűn keresztüli csillapítását illető teljesítménykövetelményeket adja meg. A kesztyűnek a rezgésgátló anyagot illető vastagsági és egyenletességi követelményeknek is meg kell felelnie. Figyelembe kell venni, hogy ez a kesztyűtípus csak csökkenteni tudja, nem pedig kiiktatni azokat az egészségügyi kockázatokat, amelyek a kézre átvitt rezgéseknek való kitettséghez fűződnek.

A 25 és 200 Hz közötti harmadoktávnyi frekvenciasávban a rezgésátviteli tényező legfeljebb 0,90 lehet. A 200 és 1250 Hz közötti harmadoktávnyi frekvenciasávban mért rezgésátviteli tényező pedig legfeljebb 0,60 lehet.

Automatikus hegesztés során használt védőszűrőkre, vagyis a fényáteresztési együttható automatikus változtatására képes fényellenzőkre vonatkozó követelmények részletezése. A fényellenzők a gépkezelőket hivatottak megvédeni a hegesztés és a kapcsolódó eljárások során.

A skálaszámok és az ultraibolya sugárzással szembeni védőszűrők transzmissziós mutatójára vonatkozó követelmények specifikációi.