A C1 szintű védőruházat akkor alkalmas, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. A C1 szintű védőruházat minimális védelmet nyújt, és nem felel meg koncentrált növényvédőszerkészítmények használatához. Más darabokkal együtt használható alapvető védőruházatként, ha a potenciális kockázat viszonylag nagyobb.

A C2 szintű védőruházat – beleértve a test részleges védelmét – akkor alkalmas, ha megállapítást nyert, hogy a szükséges védelem magasabb szintű, mint amit a C1 szintű védőruházat nyújt. A C2 szintű védőruházat általában a kényelem és a védelem egyensúlyát kínálja. Ez a védőruházat nem felel meg koncentrált növényvédőszer készítmények használatához. Más darabokkal együtt használható alapvető védőruházatként, ha a potenciális kockázat viszonylag nagyobb.

A C3 szintű védőruházat – beleértve a test részleges védelmét – akkor alkalmas, ha megállapítást nyert, hogy a potenciális kockázat nagyobb. Ami a C3 szintű kezeslábasokat illeti, szükség van óvintézkedésekre, mint például a rövid időtartamra szóló használat, mivel ezek a kezeslábasok túl nagy hőt generálhatnak, ami kimerültséghez és hőstresszhez vezet. A C3 szintű védőruházat – beleértve a test részleges védelmét – alkalmas mind hígított növényvédőszerek, mind koncentrált
növényvédőszerek használatához.

Célszerű felmérni a növényvédőszer toxicitásától függően felmerülő kockázatot (lásd a szer címkéjét), valamint a felhasználó kitettségének mértékét. Könnyen megérthető például, hogy a felhasználó kitettségének mértéke magasabb lesz nyitott vezetőfülkéjű traktorral vontatással való levegőbe permetezés esetén, mint kézi permetezővel való permetezés esetén.

Vegyszerálló védőruhákra vonatkozó követelmények, melyek korlátozott védelmet nyújtanak a folyékony vegyszerekkel szemben (6-os típusú ruházat), beleértve azokat a ruházati cikkeket is, melyek a test csak bizonyos részeit védik (PB típus [6]).

A szabvány azokat a minimális követelményeket határozza meg, melyek a korlátozott használatú vagy újra használható, korlátozott védelmet biztosító vegyszerálló ruhákra vonatkoznak. A korlátozott használatú vegyszerálló ruhák a könnyű porlasztások, a folyékony vagy az alacsony nyomású aeroszolok és az alacsony szennyeződések ellen valók, melyeknél a folyadékok átbocsátása elleni teljes védelem (molekuláris szint) nem szükséges.

VÉDŐRUHÁZAT ELEKTROSZTATIKUS TÖLTÉSEK DISSZIPÁCIÓJÁRA

Az európai szabvány az anyagokra és az elektrosztatikus disszipációjú védőruházatok tervezésére vonatkozó követelményeket rögzíti, melyeket a földdel érintkező rendszerek kiegészítőjeként használnak abból a célból, hogy megakadályozzák a gyújtó kisüléseket. FIGYELEM: ezek a követelmények elégtelennek bizonyulhatnak a gyúlékony oxigéndús környezetben. A szabvány nem alkalmazható hálózati feszültség elleni védelemre.

Az embereken való nem kívánt statikus elektromosság ellenőrzése sokszor szükséges.

Az elektrosztatikus potenciál valóban súlyos következményekkel járhat az elektromosan feltöltődött személyen, mivel eléggé magas lehet ahhoz, hogy veszélyes kisülések szikráit idézze elő.

A kockázatelemzés után az elektromos disszipációjú védőruházat viselete szükségesnek bizonyulhat.
Az EN1149-5 szerint minősített ruházat használatra alkalmas.

Az ATEX 1999/92/CE irányelv a II-A-2.3 függelékében kéri, hogy a dolgozók rendelkezzenek munkaruhával, azok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem képeznek elektrosztatikus kisüléseket, melyek robbanásveszélyes környezetben képesek meggyulladni. Az elektrosztatikus potenciálnak következményei lehetnek az elektromos kisülésre hajlamos anyagokra is. Így az antisztatikus ruházatot sokszor használják például az elektronikai gyártósorokon, fél-vezetők összeszerelésénél. Továbbá használják vizsgált légkörű helyeken, mint például a gépkocsi festő műhelyekben, hogy elkerüljék a részecskék kibocsátását, melyek képesek a karosszéria festésén megtapadni.

Az antisztatikus töltés disszipációját a töltés képződést korlátozó kezeléssel lehet elérni, illetve karbon vagy fém szálak hozzáadásával. Az elektrosztatikus töltések disszipációját biztosító védőruházatot viselő személyeknek szigorúan, közvetlenül a földdel kell érintkezniük például 10⁸ Ω-nál kisebb ellenállással, miközben alkalmas cipőt viselnek, úgy mint az EN ISO 20345 által jelölt biztonsági lábbelik, vagy minden más alkalmas eszközt.

VÉDŐRUHÁZAT HŰVÖS KÖRNYEZET ELLEN

A szabvány a hűvös idő ellen használt ruházati cikkekre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módokat rögzíti.

Ezeket a termékeket közepesen alacsony hőmérsékletnél (-5°C vagy melegebb) lehet használni a bőrközeli hideg elleni védekezésre. Használatuk nemcsak kültéri munkáknál, például építőipar területén, hanem beltéri, például élelmiszeripari használatra is ajánlott.

Nem minden esetben szükséges, hogy a ruházat anyaga légmentesen záródó és vízhatlan legyen.
Ezt a kitételt a jelen szabvány opcionális lehetőségként kezeli.

X : Hővel szembeni ellenállás osztályozása, Rct

X : Légáteresztő képesség osztályozása, AP

X : /cler Ruházati cikk (Opcionális)

X : Vízáteresztő képességgel szembeni ellenállás osztályozása WP (Opcionális)

JOBB LÁTHATÓSÁGOT SZOLGÁLÓ FELSZERELÉS KÖZEPES KOCKÁZATÚ HELYZETBEN

Ez a szabvány a jobb láthatóságot szolgáló felszerelésekre vonatkozó kövezelményeket adja meg, melyek megjelenhetnek olyan ruházat vagy berendezés formájában, amely képes vizuálisan jelezni a felhasználó jelenlétét.

A jobb láthatóságot szolgáló felszerelés arra való, hogy a viselője láthatóságát gyenge vagy közepes kockázatú helyzetekben biztosítsa nappali fénynél és/vagy sötétben a járművek fényszóróinak vagy ködlámpáinak megvilágításában. Ez a szabvány nem vonatkozik a magas kockázatú helyzetekben nagy láthatóságot biztosító felszerelésekre, melyekre az EN ISO 20471 szabvány terjed ki..

Minimális felület m²-ben a B1 és B2 típus esetében :

Minimális felület m²-ben A, B3 és AB típus esetében :

A szabvány azokat a követelményeket és tesztelési módszereket rögzíti, melyek a részecskék formájában előforduló radioaktív szennyeződésekkel szembeni nem szellőző védőruházatra vonatkoznak.

Ez a típusú ruházat kizárólag a használó testét, karját és lábát védi, de kiegészítőkkel együtt is viselhető, melyek a viselő testének más részeit védik (például: csizma, kesztyű, légzésvédő készülék - APR).

A ruházatok osztályozása a nominális védelmi faktoruk szerint történik (tesztelés során a környezetben előforduló részecske koncentráció és a ruházat belsejében lévő részecske koncentráció viszonya), a befelé irányuló teljes áramláshoz viszonyítva kerül meghatározásra (a tesztelés során a ruházat belsejében és a tesztszobában lévő részecske koncentráció viszonya).

Az osztályok a következők:

HEGESZTÉSNÉL ÉS A KAPCSOLÓDÓ ELJÁRÁSOKNÁL HASZNÁLT VÉDELEM

A szabvány védelmi követelményeket határoz meg azokkal a védőruhákkal szemben, melyeket a hegesztők viselnek és a rokon eljárásoknál használnak.

A védőruházat rendeltetése, hogy védje használóját az olvadt fém kisebb kifröccsenéseivel, a lánggal való rövid ideig tartó érintkezéssel, illetve az ultraibolya sugárzással szemben. Használata szobahőmérséklet mellett, folymatos, viszont 8 órát nem meghaladó viselés mellett ajánlott.

MAIVE2
	EN ISO 11611
	A1 2. osztály

JÓL LÁTHATÓSÁGI RUHÁZAT

A szabvány azokra a védőruhákra vonatkozó jellemzőket rögzíti, melyeknél cél a használó láthatóságának a jelzése veszélyes helyzetekben, minden fényviszony mellett, nappal és éjjel a fényszóró fényében.

A jól láthatósági ruházatnak három osztálya van. Minden osztálynak minimális látható anyagfelülettel kell rendelkeznie a ruhán, minél nagyobb az osztály, annál jobban látható a ruházat :

Jelölés:

X : Láthatósági felület osztályozása (1-től 3-ig)

EN ISO 20471  

2
Max. 25x

EN ISO 20471

2 : Jól láthatósági felület osztályozása (1 – 3)

Max. 25x : Opcionális jelölés, engedélyezett maximum mosási szám a modellnél. A példa szerint: Maximum 25 mosás (lásd hőmérséklet a ruházat címkéjén található kezelési útmutatón).